Zárva az ajtó és csendes kint az éj,

még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.

Telnek az órák, és arra ébredek,

a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,

s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?

Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?

Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?

A legszebb éjszakám mit ért neked?