Egyszer talán merengve állsz ablakodban. Emlékem felbukkan, mint buborék az italodban. Szádra fölényes mosolyt sző a gondolat, valami mégis elszorítja torkodat. Megérzed, megérted, ilyen csak egyszer lehetett, valaki önmagánál is jobban szeretett!
2010. szeptember 18., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése