Kínozlak.

Nem akarom.

Tudom.

Fáj nekem is.

A látszat.

Érzem az illatod.

Az érintésed.

Érezlek téged.

De te nem akarod.

Félsz tőlem.

Tudom, miattam.

Én tehetek róla.

Elvettem tőled az életedet.

Hisz te is rám vársz.

De nem mutatod.

Csak érzem.

De hát pont ez a lényeg.

Nem érted?

Minden apró emlék, elkapott pillantás, régi illat.

De hát ez TE vagy!

Mindent máshogy csinálnék.

Megváltoznék.

Hát nem érted?

Szeretném...

De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd...

De nem.

Ez csak a látszat.

Elfelejtettél.

"Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd..."